Sziasztok! :D Megérkeztem a folytatással, igaz, kis csúszással. Nincs mentségem, nem volt ihletem, az ellen pedig nehéz tenni. Kivéve, ha néhányan kedvesen ösztönöznek arra, hogy kezdjek már el írni (ezúton is köszönöm, Laci!) Szóval, most itt vagyok, és hoztam egy egészen hosszúra sikeredett részt, ami több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. Remélem tetszeni fog Nektek! :) Kellemes olvasást! <3 Négy napot töltöttünk azon a kis szigeten. Alzira rettentő fáradt volt a kis csata után. Végigaludt egy egész napot. Már kezdtem azt hinni, valami baja van. Annyit mozgott csupán, hogy átfordult egyik oldaláról a másikra, és horkolt tovább. Igen, Alzira horkol. És nem hiszi el nekem. De mikor felébredt, majd’ kicsattant az energiától. Ugrándozott egy legyet kergetve és hadarva beszélt, a pupillája pedig akár az egész fejét beteríthette volna. Mint aki kómásan landolt egy sárkányfű-mezőn. Ez persze nem tartott tovább két percnél. Aztán a lusta énje megint felszínre tör...
Tetszik az új dizájn.
VálaszTörlés