Fantázia földjén

Sziasztok! Hát, ehhez a részhez is elérkeztünk. Igen, mint azt a cím is mutatja, ez bizony az évadzáró. Majd még érkezek egy epilógussal is hamarosan, remélhetőleg még a szünetben :) Addig is, kellemes olvasást kívánok! :) Pakoltam. Kiválasztottam egy közepes méretű táskát, amit kényelmesnek gondoltam egy hosszabb utazáshoz. A legfontosabb dolgokat pakoltam bele: négy póló, kettő vékonyabb, kettő vastagabb hosszú ujjú; két nadrág, egy vékonyabb és egy téli; egy téli kabátot is sikerült belegyömöszölnöm, egy bakanccsal együtt. Felcsatoltam Alzira hátára az új nyerget. Sok mindenben hasonlított a régire. De ennek az oldalán volt két kisebb tarisznyára hajazó tartó. Az egyikbe egy kész kis elsősegély készletet pakoltam, két könyvet és minden apróságot. A másikba ételt raktam: halat, kenyeret, egy kis sajtot. A két tarisznya mellé akasztottam két megtöltött kulacsot is. A nyereg hátuljára, egy csatolható részre helyeztem egy pokrócot és a táskámat. Alzira lépett párat, ho

Sziasztok! :D Megérkeztem a folytatással! :) FIGYELMEZTETÉS: ki fogtok akadni, ha eddig még nem esett le nektek az, amit a végére írtam! Elkezdem ásni a síromat... Kellemes olvasást! :) Elérkezett a nap. Igen, megint. Csakhogy ez most tényleg A nap volt. Ma kellett szembeszállnom Alzirával. Apa tanácskozása a vénekkel és a falu felsőbb rétegével nem volt fenékig tejfel. Egyenesen fel voltak háborodva, persze visszafogottan, hisz mégiscsak a törzsfőnökkel beszéltek. Nagyon ellenükre volt a dolog. De apa végül tüskét hagyott bennük. - Tényleg hagyjuk, hogy a taknyos tamaraniak azt higgyék, hogy a lányom semmirekellő?! Nem! Hajnalpír csak többre képes, mint mások! –mondta apa. És ez… meggyőzte őket. Így történt az, hogy aznap ott álltam az Aréna bejáratánál. Semmi különös páncélzatot nem viseltem. Felesleges volt. Ha tüzet okád, nem égek meg. Ha a karmaival csap felém, vagy a fogaival kap irányomba, akkor meg már úgyis mindegy. De tudtam, hogy ezek egyike sem fog megt

Sziasztok! :D Igen, igen, megjöttem, sajnálom a késésért, de számlálhatatlan dolgozatot írtam előző héten, csak kapkodtam a fejem, hogy mi, hogyan, mikor. És ugyebár... khm... feltartottak :P De most itt vagyok! :) Remélem tetszeni fog nektek! Kellemes olvasást! :) Rettenetesen aludtam. Minden porcikám fájt, egyrészt a robbanás, másrészt az esés miatt. Mint kiderült ugyanis, tele voltam kék-lila foltokkal szinte mindenhol. Egész addig nem fájtak, amíg meg nem tudtam, hogy vannak. Utána egyszerűen sem ülni, sem feküdni, sem állni nem voltam képes. Két napot töltöttem otthon az ágyhoz kötözve, mire, ahogy Damian is mondta, teljesen rendbejöttem. Ha aludtam is valamit, akkor úgymond álomba sírtam magam. Egyszerűen nem voltam képes elhinni, ami történt. Apa nem mert a közelembe jönni. Egyszer próbálkozott meg vele, leüvöltöttem a fejét, hogy még mindig haragszom rá és hagyjon békén. El is került. Mikor harmadnap már lábra tudtam állni, még ha kicsit bi