Fantázia földjén

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással. Ezzel együtt pedig szeretnék minden kedves olvasómnak Boldog Karácsonyt és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni! Köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az évben is, találkozunk 2018-ban! <3 ~Hajnalpír~ Két nap repülés állt mögöttünk. Alzira szerint a fészkük csak fél napi repülésre volt a Jégvadász-szigettől, és én ebben nem is kételkedtem mindaddig, amíg el nem tévedtünk. Igen, az egyikünknek sem jutott eszébe, hogy ránézzünk a térképre mégis jó irányba tartunk-e. Nem, helyette ráhagytam magam a Hófúriára. Mi lett a vége? Elsiklottunk a sziget mellett és fordulhattunk vissza. És ha ez mind nem lenne elég, a vihar utolért minket, így húzhattuk meg magunkat. Egy teljes napig ragadtunk bent egy elhagyatott jégbarlangban. Akármennyire is hibáztatni akartam Alzirát, nem tettem meg. Nem volt épp a legjobb formában az elmúlt napokban. A Hófúriafészeknél való harc és maga az egész hazatérés nagyon megviselte szegényt. Párszor megpróbá

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással, remélem tetszeni fog! :) Kellemes olvasást! :) ~Alkonypír~ Órákig ültem a sarokban. A hajó már rég továbbállt, már akkor elindult, mikor az utolsó ember felért a fedélzetre. Sőt, lehet, hogy ott is hagytunk valakit a nagy sietségben. A kapitány nagyon siettette az indulást, amit nem is csodálok. Declan kis akciója miatt kész káosz uralkodott a Telihold-szigeten. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből azokat az arcokat. Sem Declanét, aki lélektelenül, könyörületet nem adva gyilkolta meg az árust, sem az áldozatáét, aki küzdött ellene. Ugyan ki gondolta volna, hogy Declan képes erre? Én nem. Rendben van, jó erőben volt, ezt nem lehet tagadni, de olyan kis vicces, szerény és barátságos volt velem… az őrökkel nem, de ez másik kérdés. Őket fenyegette, de sosem hittem volna, hogy komolyan gondolja. Túlságosan is alábecsültem. Tényleg ilyen rossz emberismerő lennék…? A gondolataim elterelésén az sem könnyített, hogy rettenetesen sajg

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással. Remélem még vagyok páran, akik követik a blogot... :) Ez a fejezet nem sikerült olyan hosszúra, mint amilyenre terveztem, szóval ezért elnézést kérek... Remélhetőleg most, hogy jövő héten őszi szünet lesz, kicsit több időm marad írni és a következő valamivel hosszabb lesz :) Kellemes olvasást minden még itt lévő olvasómnak! :) ~Hablaty~ A pálya már fel volt állítva, mire mentünk. Nem igazán tudtam elképzelni, ki vagy kik voltak azok a félnótások, akiket Bélhangos befogott a feladatra, de sajnáltam őket. Bár az előző esetből okulva, amikor ugyanis pályaépítés közben a Siklósárkány rejtélyes módon kiszabadult és megtámadta a bent lévőket, pontosabban a nővéreimet és az akkori felkészülőket, az is meglehet, hogy Beles egyedül emelte a falakat egy másik felnőtt közreműködésével. Apa nem hagyott itthon túl sok harcost, sokan mentek vele. Nem tudtam elképzelni, apám mivel vette rá őket. Tudtam, hogy lassan kezdik megunni a próbálkozá