Bejegyzések

Közlemény

Sziasztok! Tudom, nagyon régóta nem volt új rész, ezt nagyon sajnálom. És még nagyobb sajnálattal tudatom, hogy várhatóan nem is lesz. Az indok egyszerű: kifogytam. Az elmúlt években rengeteget adott nekem a történet, maga az Így neveld a sárkányodat is, és szerintem kijelenthetem, hogy a saját feldolgozásom is. De a legtöbbet ti adtátok, a visszajelzésetek és az érdeklődésetek. Több fantasztikus embert ismertem meg ennek hála, akik egy részével máig is tartom a kapcsolatot. És úgy gondolom, megérdemlitek, hogy kapjatok egy viszonylagos lezárást. Bevallom, az "évadzáró" (pontosabban harmad-évadzáró) részt nem sikerült megírnom, arra elfogyott minden ihletem hozzá. Belekezdtem, de annyin nem állt, hogy be is tudjam fejezni. Ezt sajnálom. Ha valakinek kérdése lenne, hogyan alakult volna a történet további része, viszonylagos emlékeim vannak, bármilyen spoileres (akármennyire spoileres) kérdésre tudok még válaszolni, tényleg szinte bármire, amire tudok. Elérhettek a komment szek

31. Lázálom

Sziasztok! Egy " kis " csúszással, de végül sikerült befejeznem a következő fejezetet. Kellemes olvasást mindenkinek, aki ezek után is visszalátogat! :) 💖 ~Hajnalpír~ Nem sikerült a legjobban aludnom az éjjel. Miután Amadeus távozott hiába feküdtem le azonnal, álom nem jött a szememre. Alzira már régen horkolt mellettem, mire a fejfájásom annyira csillapodott, hogy sikeresen el tudtam bólintani. Akkor sem valami sokáig. Hullámokban tört rám a kínzó érzés, mintha vaskalapáccsal verték volna a fejemet legbelül, mikor gyengébben, mikor teljes erővel. Előbbi esetén volt néhány percem lehunyni a szemem. Az éjszaka közepén már annyira szenvedtem, hogy elmentem körbejárni a szigetet, ami a lehető legkevésbé volt szigetnek nevezhető. Egy szimpla szikla egy bokorral, egy csomónyi fűvel és két szomorúan ácsorgó fenyővel, amiknek alig értek össze a tűlevelei. A napfelkeltét egy kicsit lejjebb kiálló sziklán ülve néztem végig. Kellemes volt érezni, hogy a meleg napsug

30. A törődés varázsa

Sziasztok! :) Kivételesen sikerült megírnom egy részt a hónapban, erre sem volt példa egy ideje... Remélem elnyeri a tetszéseteket! Kellemes olvasást! :) ~Alkonypír~ Declan percekig csak szaladt egyenesen, mintha pontosan tudná, merre kell menni. Nem telhetett el sok idő, mégis egyre fáradtabbnak éreztem magam. Talán egyszer még Declan vállára is csuklott a fejem, mert emlékszem, hogy szólítgatott, és mondogatta, hogy bírjam ki még egy kicsit, mindjárt ott vagyunk. Akárhol is legyen az az ott. Nem mertem rákérdezni, tudja-e merre tartunk, vagy pusztán kiválasztott egy irányt, amerre fut és lesz, ami lesz. Reménykedtem, hogy az első, hogy pontosan tudja, hová tart éppen. Megszédített a gyorsaság, amivel haladt. Közel egy méter magasan felcsapott mellettünk a víz. Nem gondoltam volna, hogy egy Gyorshajtó képes ilyen sebességgel futni. Vajon mit tudhat még ezen kívül? Falon fel tud futni? Vagy olyan sebességgel áthaladni egy falun, hogy senki sem vegye észre? Rengeteg has