Fantázia földjén

Sziasztok! :) Kivételesen sikerült megírnom egy részt a hónapban, erre sem volt példa egy ideje... Remélem elnyeri a tetszéseteket! Kellemes olvasást! :) ~Alkonypír~ Declan percekig csak szaladt egyenesen, mintha pontosan tudná, merre kell menni. Nem telhetett el sok idő, mégis egyre fáradtabbnak éreztem magam. Talán egyszer még Declan vállára is csuklott a fejem, mert emlékszem, hogy szólítgatott, és mondogatta, hogy bírjam ki még egy kicsit, mindjárt ott vagyunk. Akárhol is legyen az az ott. Nem mertem rákérdezni, tudja-e merre tartunk, vagy pusztán kiválasztott egy irányt, amerre fut és lesz, ami lesz. Reménykedtem, hogy az első, hogy pontosan tudja, hová tart éppen. Megszédített a gyorsaság, amivel haladt. Közel egy méter magasan felcsapott mellettünk a víz. Nem gondoltam volna, hogy egy Gyorshajtó képes ilyen sebességgel futni. Vajon mit tudhat még ezen kívül? Falon fel tud futni? Vagy olyan sebességgel áthaladni egy falun, hogy senki sem vegye észre? Rengeteg has

Sziasztok! Igen, tudom, hogy el voltam tűnve, rettenetesen röstellem, nincs rá különösebb kifogásom a sulin és az idő- valamint ihlethiányon kívül. Nem ígérem meg, hogy minden hónapban érkezni fog rész, de azt igen, hogy valamikor fog, a blog nem áll le (legalábbis még nem tervezem). Kellemes olvasást mindenkinek, aki még követi a blogot! :) ~Hablaty~ A következő napokban mind edzettünk. Bélhangos egyetlen pihenőnapot sem volt hajlandó kiadni, azzal az indokkal, hogy mire apám és a többiek visszaérnek a Pokolszirt-kaputól, eredményt kell, hogy lássanak, az pedig nálunk nincs. Persze ezt Takonypóc élesen kikérte magának. Így elég nehéz volt minden nap kiszökni Fogatlanhoz. Volt olyan nap, mikor késő este, sötétedés után értem oda, hogy repülni mehessünk, másnap reggel pedig a medencéből jöttem vissza a faluba edzésre. Nem mondom, ahhoz képest, hogy a nulláról indultam, egészen össze tudtam szedni magam. Bár azzal a ténnyel is tisztában voltam, hogy ha Fogatlan nincs,

Sziasztok! :) Sajnos, csak most sikerült befejeznem a részt, sajnálom, hogy késtem! Viszont arra szeretném felhívni a kedves itt maradt olvasók figyelmét, hogy ilyen késések az elkövetkezendő időben gyakran elő fognak fordulni. Ennek oka egy előrehozott érettségi angolból, és a rengeteg szakmai tárgy, amit most aggattak a nyakamba. Nem ígérek időpontot, hogy mikor lesz új rész, mert magam sem tudom. Ez viszont nem jelenti azt, hogy abbahagytam az írást. Dolgozni fogok a részeken, amint időm lesz rá és ha kész lesz, ki is rakom. Csak ritkásabban. Köszönöm megértéseteket! Kellemes olvasást a részhez! :) Másnap egész korán indultunk útnak a Kaszás felé. Alzira sikeresen aludt tíz órát, sőt, többet is. Konkrétan addig nyitotta ki a szemét abban a közel tizenhat órában, amíg átfordult a másik oldalára. A délutáni szundim után tárgyaltam Johannal, kicsit jobban kifaggattam a helyről, ahová indulni készültünk. Elárulta, hogy a hely egy konkrét hajótemető, rengeteg elsüllyedő-fél