Fantázia földjén

Sziasztok! Megérkeztem a folytatással! :) És gondolom nem csak én vettem észre, hogy közeledik a suli, jövő héten évnyitó, stb. Ez viszont azt jelenti, hogy nem tudom olyan gyakran hozni a részeket. Mivel új suliban kezdek, minden idegen lesz számomra és hajtanom kell, de megpróbálom nem megismételni a tavalyi fél éves kimaradást! Remélem megértitek :) Kellemes olvasást! :) U.i.: Leila, van egy részlet benne csak neked! ;) Futottam. Rohantam, ahogy csak a lábam engedte. Távol akartam lenni az egész falutól. Távol az apámtól, a törzsemtől, mindentől. Miért kell mindenkiben csalódnom? Először Damian. Menyasszonya van és volt képe kikezdeni velem. Most meg apa. Elhitette velem, hogy felbontotta a szerződést pedig nem. Futottam. Nem is néztem merre szaladok, csak rohantam. Csalódott voltam, összetört, haszontalannak éreztem magam és naivnak. De én nem akartam ilyen lenni. Nem akartam úgy érezni magam, mint valami marionett báb, akivel mindenki kedve szerint játszadozik és

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással! :) Kellemes olvasást és légyszi, ne öljetek meg nagyon! :) - Mégis hogy képzelhetted ezt?! –lökött be apám az ajtón, miután végigráncigált az egész falun. A vállam még mindig fájt, ahol megszorított. Ahogy igazából a legtöbb porcikám. Apa nagyon dühös volt. De én képtelen lettem volna megtenni. Én nem vagyok gyilkos. Nem ölök sárkányt. – Szégyenbe hoztál az egész falu előtt! A tamaraniak előtt! Jelenleg ők érdekeltek a legkevésbé. Tudtam, hogy a falu ferdén fog nézni rám. Tudtam, hogy ki leszek közösítve, nem mintha eddig nem lettem volna. Tisztában voltam a ténnyel, hogy a tamaraniakkal kötött szövetségi szerződésnek (már ha persze aláírták) lőttek. Bár ez azóta így van, hogy apa felbonttatta a házassági egyezményt. - Hogy képzelted ezt?! –ismételte a kérdést. Behúztam a nyakam, ahogy azt általában szoktam, mikor kiabál velem. Gondolom, mindenki ismeri apámat. Jól megtermett, hatalmas vörös szakállal, hordónyi bicepsszel és ha

Üdv, Sárkánylovasok! Igen, ahogy a cím is mondja, most nem új résszel érkeztem, de gőzerővel dolgozom rajta! (Csakhogy egyesek feltartanak néha, ugyebár :P) Amivel most jöttem, az egy blogajánlás. Egy barátnőm, Skira indított blogot az unszolásunkra. Nem rég kezdte el, de az előszó és az első rész már kint van. Nekem nagyon tetszik a történet, és aki szereti az érdekes olvasmányokat, annak csak ajánlani tudom! :) Árnyjáték

Sziasztok! Megérkeztem a folytatással! Figyelmeztetés: kicsit rövidebbre sikeredett... Kellemes olvasást! Másfél hét. Másfél hete hasították ketté a szívemet. Aznap rengeteget sírtam. Átkoztam Damiant, az isteneket, magamat, mindenkit. Három személynek öntöttem ki a lelkem: Zirának, Alkonynak és Elizának. Sárkányom megesküdött, hogy ha Damian még egyszer a szeme elé kerül, végighajszolja az erdőn, és ha utoléri, hibernálni fogja (igen, Zira ilyet is tud, már meg sem lepődtem rajta). Liza közölte velem, hogy igaza volt abban, hogy Damian egy nőcsábász. Alkony pedig finoman utalgatott arra, hogy Dam biztos nem véletlenül nem szólt eddig, hogy csak engem akart védeni. Na, akkor leküldtem Helheimig és vissza. Az azt követő napok szellősebben teltek. Nem csak azért, mert lengedezett a hűvös, téli szél. De kezdtem felengedni. Nem gubbasztottam folyton a szobámban, vagy a rejtekhelyemen. Leginkább sétálgattam. Főleg az erdőben. A lehető legmesszebb elkerültem Damiant. Próbált