Fantázia földjén

~Hajnalpír~ Nolan a falu széléhez vezetett. Jó, ez azért egy kicsit erős kifejezés. Inkább csak végig mellettem lépdelt és szemmel tartott. Nem jött kellemetlenül közel, tartott egy bizonyos távolságot, de biztosra vettem, hogy ha futni akartam volna, elérte volna a karomat. Akármennyire is nem akarta, hogy észrevegyem, lopva rám-rám pillantott, hogy figyelje a mozdulataimat, mikor akarok esetleg meglépni. Persze ha el akartam volna tűnni, megtettem volna, de a kíváncsiság nem hagyott mellőle moccanni. Érdekelt ez a párbaj-dolog. És tudtam, hogy oda valószínűleg tényleg csak vele jutok be. Nolan nem beszélt sokat. Sőt, egész úton csendben volt. Nem mintha kérdeztem volna tőle bármit is. Nem tűnt szószátyár srácnak, ezért inkább nem is kényszerítettem rá, hogy beszéljen. Viszont jó hallgatóságnak látszott. Akárhányszor elmentünk valaki mellett, azt végigmérte, és ha az illető esetleg beszélt valakivel, Nolan láthatóan fülelt. Bár illetlenségnek tartottam, nem szóltam neki érte. E

Sziasztok! Igen, tudom, idén még nem volt rész, higgyétek el, rettenetesen sajnálom! Viszont most két résszel is érkeztem engesztelésképp, és ha minden jól megy, akkor visszarázódok a havi egy részkitételhez :) Mindemellett pedig szeretnék Nagyon Boldog Születésnapot Kívánni drága blogger (bár már inkább Wattys) barátnőmnek, Skirának! 💗 A részhez pedig kellemes olvasást kívánok mindenkinek! :) ~Hablaty~ Bélhangos összehívott minket egyik nap egy esti sütögetésre csapatépítés gyanánt. Nem éppen kicsattanó örömmel fogadtam a hírt, hogy nem elég a napi edzést, de még az estét is együtt kell töltenem olyanokkal, akik utálnak. Meg is jegyeztem Bélhangosnak, hogy én ezt kihagynám. De kötelezett rá, előjött mindenféle érvekkel meg büntetésekkel, így inkább elmentem.  Igaz, sokkal jobban éreztem volna magam otthon a négy fal között, hogy nyugodtan tudjak agyalni az elmúlt napokon. Főleg azon, amit Fogatlan mondott a háborúról. A döntést azóta sem sikerült meghoznom, mon