Fantázia földjén

Sziasztok! :D Sikeresen leelőztem a Szörnyen Nagy Rémséget, a Morajszarvat és a dühös Ölvészt, valamint titeket is, így megérkeztem a folytatással! :D A szereplőket kiegészítettem három személlyel :) Kellemes olvasást! :) Fogalmam sem volt, hol feküdtem. Annyit állapítottam meg, hogy kényelmes, erős, fel-le mozog és hallottam egy folyton ismétlődő ritmust: bumm-bumm… bumm-bumm. Ezzel nem is volt semmi probléma. Aztán a dolog , amin feküdtem mocorogni kezdett. Azonnal felpattantak a szemeim és egy kézzel néztem szembe. Egy férfikézzel. Akkor döbbentem rá, hogy a dolog egy mellkas. Éreztem egy kisebb súlyt a derekamon. Odapislantottam. Még egy kéz. Óvatosan, félve néztem fel. És szembetaláltam magam Damiannel. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg a fejemben: mi a jó bánat történt tegnap?! Már ha nem telt el több nap… A pillanatnyi éberségem elmúlt. Helyét átvette a fáradtság. Már az sem érdekelt, hogy vannak mellettem. Mocorogni kezdtem. Ezt persze Damian morogva f

Sziasztok! :) Mivel a blog elérte a 4800 megtekintést (amit nagyon, nagyon, nagyon köszönök Nektek!!!!!), így gondoltam megleplek Titeket egy... nos... kicsit másfajta fejezettel :D Ez annyiban különbözik a többitől, hogy egyrészt, kétszer olyan hosszú, másrészt, nem Hajnal szemszögéből írtam, hanem... máséból :D És mivel nagyon érdekel, hogy mit gondoltok (én, meg az átkozott kíváncsiságom... állati hamar meg fogok öregedni :D), írjátok meg kommentben, hogy hogy tetszett :) Kellemes olvasást és még egyszer NAGYON KÖSZÖNÖM, isteniek vagytok! ~Eközben a Nagy Teremben~ Hajnalpír eltűnt a tömegben. Egy ideig még szemmel tudtam tartani az aranybarna hajzuhatagot, de aztán elveszítettem szem elől. Nem nagyon akartam egyedül kiengedni. Vele akartam menni. Miért? Fogalmam sincs. Csak volt egy rossz előérzetem, ami nem hagyott nyugodni. Tudtam, hogy tud vigyázni magára, és hogy nincs szüksége senkire, hogy megvédje. Én mégis ezt akartam tenni. - Ha visszajön, megölöm –mo