Fantázia földjén

Sziasztok! :D Megérkeztem a folytatással, igaz, kis csúszással. Nincs mentségem, nem volt ihletem, az ellen pedig nehéz tenni. Kivéve, ha néhányan kedvesen  ösztönöznek arra, hogy kezdjek már el írni (ezúton is köszönöm, Laci!) Szóval, most itt vagyok, és hoztam egy egészen hosszúra sikeredett részt, ami több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. Remélem tetszeni fog Nektek! :) Kellemes olvasást! <3 Négy napot töltöttünk azon a kis szigeten. Alzira rettentő fáradt volt a kis csata után. Végigaludt egy egész napot. Már kezdtem azt hinni, valami baja van. Annyit mozgott csupán, hogy átfordult egyik oldaláról a másikra, és horkolt tovább. Igen, Alzira horkol. És nem hiszi el nekem. De mikor felébredt, majd’ kicsattant az energiától. Ugrándozott egy legyet kergetve és hadarva beszélt, a pupillája pedig akár az egész fejét beteríthette volna. Mint aki kómásan landolt egy sárkányfű-mezőn. Ez persze nem tartott tovább két percnél. Aztán a lusta énje megint felszínre tört és

Két év. Két év telt el azóta, hogy blogot indítottam. Olyan gyorsan eltelt ez a két év. A napok csak repültek és repültek, követték őket a hetek, majd hónapok, és most két évnél tartunk. Főleg úgy, hogy tavaly nem írtam ilyen cikket... El sem hiszem, hogy eljutottunk idáig. Nálam ez hatalmas dolognak számít, ugyanis tanúim vannak arra, milyen mérhetetlenül lusta szoktam lenni, hamar megunok, feladok dolgokat. De megfogadtam, hogy a bloggal nem így lesz. Nem esküszöm meg az igaz istenek nevére, mert hát ki tudja, mit hoz még a jövő, de megteszek minden tőlem telhetőt. És most az érzelgősség. Nehéz elhinni rólam (akik személyesen ismernek, a baráti körömben lévők főleg), de elég érzelgős személlyé tudok változni akár egy pillanat tört része alatt is, és ez szerintem most meg is fog történni. Hatalmas hálával és köszönettel tartozok legelső sorban a Béta olvasómnak, akinek a részeket küldöm pár perccel azután, hogy befejeztem. Ha ő nem nézi át a részeket betűről-betűre (szó s