Fantázia földjén

Halihó, emberek! :) Mielőtt bárki bármit szólna, nem, nem haltam meg, élek és virulok! Egyszerűen lefárasztott a suli, mint ahogy másokat is :) Viszont mindezek ellenére: ha valami kérdésetek lenne (már ha van, és aminek a válasza nem tartalmaz sok spoilert); vagy ha érdekelnek titeket dolgok; vagy ha netán "kívánságotok" van, hogy miből lehetne kicsit több, vagy épp kevesebb; vagy ha esetleg csak beszélgetni támad kedvetek a legtöbb esetben ráérek, és a következő e-mail címre várom az üziket: fantaziafoldjen@gmail.com  Írjatok bátran, nincs mitől félni, nem harapok és nem nyelek le senkit (csak kóstolgatok...) ;D Na, nem húzom a drága időt, íme a folytatás: - Alzira! Zira, merre vagy?! Már durván negyed órája jártam a rejtekhelyem környékét és üvöltöttem torkom szakadtából sárkányom nevét. És semmi. Jó, pár közeli Rettenetes Rémet megrémiszthettem, mikor melléjük érve kiabálni kezdtem (mellékesen megjegyzem, ki is akadtak rám rendesen, nagyjából két percen á

Sziasztok! Nos, kereshetnék kifogásokat, hogy miért nem tettem fel ezelőtt héten ezt a részt, de inkább az igazat mondom: se időm, se ihletem, se idegzetem nem volt ennél előbb befejezni, ugyanis minden összejött nekem (töri-, német-, matek-, biosz röpdolgozat). És egyszerűen minden nap hat órám van (kivéve kedden, akkor hét), plusz ott vannak a szakköreim is és el vagyok havazva... és még év elején vagyunk... szóval, bocsi! De írtam az ezelőtti cikkben (valamelyikben), hogy nem biztos, hogy tartani tudom a határidőt! Szóval... igen... De most itt vagyok, meghoztam a folytatást és az ezelőtti rész megtekintéseit elnézve (majdnem 50... +, - pár :D) eléggé vártátok... nem? :) Na, nem húzom az időt! Jó olvasást! :) - Mit akarsz? –fordultam meg végül, ellenséges hangomra csak a Miguellel való beszédemből ismertem rá. A fekete hajú fiúnak is feltűnt, hogy nem örülök a jelenlétének, sőt egyenesen kiakadok tőle, de nem ment el. Miért is tenné? Hisz ő származik a Fantázia-szerte ismert

Helló emberek! :) Megjöttem a folytatással! Remélem, hogy tetszeni fog! :) Kellemes olvasást! :) - Apa! –kiáltottam fel meglepetten. Mindenre számítottam volna. Egy szarvasra, vaddisznóra, a Siklóktól kezdve a Szörnyen Nagy Rémségekig, sőt, még Asztridra, vagy Takonypócra, vagy ami még jobb, magára Frodira, de a legjobb, hogy még Petrára is, de őrá nem. Olyan szintű kisebb szívrohamom még az életben nem volt. Abban a pillanatban minden porcikámat félelem, rettegés és aggodalom töltötte el. Alig bírtam megállni a lábamon, láthatóan remegett. Az ájulás árnyként kergetőzött bennem az ébrenléttel, pár lépéssel lemaradva. Reflexből kitettem a kezem oldalra, hogy ennyivel védjem és takarjam Alzirát, ha kell az életem árán is. De apám csak nézett rám mozdulatlanul, mint akit megszúrt egy Fürge Fullánk. Így álltunk pár pillanatig, vagy talán percekig, nem tudom, az időérzékemet gallyra vágta a rémület. Végül én voltam az, aki kettőnk közül képes volt kinyögni valamit. – Te meg mit