Fantázia földjén

Sziasztok! :D Nem tudom, ki várta, ki nem, de meghoztam a folytatást :) És igen, most kiderül, mi van a ládában. Most kiderül, kinek válik be az elmélete (ha volt ;)) Egy kis apróság: a sztori jelenleg három idősíkon fut. Az egyik Hajnalé, másfél évvel az eltűnése után. A másik Hablatyé, ez majdnem megegyezik Hajnal idősíkjával, max pár hét eltérés van. A harmadik Alkonyé, az övé kicsit több, mint fél évvel Hajnal eltűnése után fut, de évad végére nagyjából beérik egymást :) Nos, nem is húzom tovább az időt!  Kellemes olvasást! :) ~Hajnalpír~ Egy napja voltam a láda birtokában. És azóta nem is nyúltam hozzá. A tökéletesen megmunkált, furcsa tapintású, számomra ismeretlen fából faragott mestermű attól a perctől fogva, ott állt a fal mellett, ahol tegnap hagytam. Onnan nézett velem ádáz farkasszemet a fényes fém zár, és az azt összefogó nagy, ezüstösen csillogó lakat, rajta a furcsa, ismeretlen, mégis ismert jellel. Próbálkozhatok a kinyitással akárhogy, nem sikerülne.

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással és egyben ez 2017 első bejegyzése is! :D Nem ez lett életem leghosszabb fejezete, de remélem tetszeni fog nektek :) Kellemes olvasást! :) ~Alkonypír~ A cella, amibe bezártak, hideg volt és nyirkos. És nem épp a legnagyobb. Éppen akkora hely volt odabent, hogy kényelmesebben le tudtam feküdni. Már, ha a deszkákat lehet kényelmesnek nevezni. A fagyos, északi tenger hűvössége felcsapott a hajót felépítő deszkák között, így nem egyszer féltem attól, hogy halálra fagyok az éjszaka – már ha éjszaka aludtam el… és már ha aludtam. A felső, ami rajtam volt, nem éppen volt melegnek mondható, valamint az ujjából le kellett tépnem egy darabot, hogy tudjak tartalékolni egy kis kenyeret minden nap. A nadrágom bal szára felszakadt a térdemig – ez annyira Hajnalra emlékeztetett… A csizmám pedig kilyukadt egyik nap. Nem tudtam, hogy történt. Talán a mocskos fedélzeti egerek. A mellényem volt az egyetlen, ami valami meleggel szolgált, bár éjszaká