Fantázia földjén

Sziasztoook! :D Megérkeztem a folytatással. Gondolom, sokakat (sokakat?) érdekelt, mi van a titokzatos ládában. Nos, azt ebből a részből nem tudjátok meg. Ugyanis, szemszöget váltottam egy-két (khm, két) rész erejéig, hogy azok a szálak is haladhassanak. Remélem megértitek :) Valamint ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Karácsonyt, és Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánni! :) Kellemes olvasást! :) ~Hablaty~ Sohasem mondtam magam szerencsés gyereknek. A mai napom pedig ezt teljesen alátámasztja. Kezdjük a kis balesetemmel. Az egész hajnalban kezdődött, amikor arra keltem fel, hogy razzia van. Nálunk, vikingeknél ez elég gyakori, főleg itt Hibbant-szigeten, a semmi reménytől tizenkét napi járóföldre északra, de a halálra fagyástól pár fok délre, konkrétan valahol a nyomor ormán. Itt, ezen a kis szigeten van a szülőfalum. Robusztus, annyi biztos. Az egyetlen probléma a kártevőinkkel van. Sok helyen egerek, meg patkányok vannak. Nos, nálunk nem. Nálunk k

Sziasztok! :) Megérkeztem a folytatással :) Remélem elnyeri a tetszéseteket :) Kellemes olvasást! :) Anyával egyenesen a fészekbe mentünk. A fészek nem más volt, mint a hatalmas jéghegy, amire ráleltem másfél évvel ezelőtt. Ez volt az a hely, amire véletlenül találtam rá, mikor Alzira és én menedéket kerestünk egy vihar elől. Köztudottan mindketten ki nem állhatjuk a viharokat, én meg aztán főleg. Mivel Fúria vagyok, a hallásom sokkal kifinomultabb, mint egy átlagemberé, ezért is van, hogy egy vihar számomra a kénköves poklot jelenti. Nem azért, mert félek, hanem mert sokkal élesebben érzékelem a villámokat és a dörgéseket, meg azt, hogy a szél a sziklákhoz csapja a tengert. Ennyi az oka, nem több. Felhőugró kecsesen landolt a hideg, szürke sziklán, mikor beértünk. Ha mondhatom így, Zira kecsesebben. Alzira világéletében egy úri hölgy volt. Akármennyire is próbálta néha leplezni, gyakran mutatkoztak rajt az árulkodó jelek, mint például a járása, a landolása, a felszállása,

Sziasztok! :D Megérkeztem a második évad első részével :) A folytatás remélhetőleg jövő szombaton érkezik :) Remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást! :) :Hajnalpír…: , kezdett bele Alzira. - Ki ne mondd! –morrantam rá. :… ÉN MEGMONDTAM!: Nagyot sóhajtva vertem a fejem újra a vasrácsba. Az elmúlt két órában Alzira hetvenszer közölte ezt velem. Nem mintha nem lett volna rá oka. Ja, hogy hol voltunk? Egy egoista, magának való sárkánycsapdász… nos… sárkánycsapdájában. Ennek egész vicces története van, de hadd kezdjem az elején. A nevem Hajnalpír Haddock. Kívülálló vagyok, azon belül Fúria. Édesanyámmal, Valkával és egy hatalmas seregnyi sárkánnyal élek egy jéghegyben, a Nagy Gnúvad oltalma alatt. Van egy sárkányom. Ő egy Hófúria, a neve Alzira, és éppen vele csücsültem egy ketrecbe zárva. Tudni illik, nem bírunk nyugton maradni. A közelben élő csapdászok karmai közül szoktunk kimenteni sárkányokat. Ez például azok közé tartozik, ami nem sült el éppen a legjobban. Ugyanis