Fantázia földjén

Sziasztok! :D Meghoztam a folytatást. Ez eddig a leghosszabb rész, amit írtam, és szerintem egy jó ideig az is marad :D Remélem ezen egy kicsivel több megtekintés lesz, mint az előzőn... :) A 18. résznél már említették kommentben, hogy a fejléc nem nagyon illik az eddigi történethez. Igen, tudom, tisztában vagyok vele. De higgyétek el, nem véletlenül választottam ezt. Ha kicsit jobban belegondoltok, a blog címe nem véletlenül Fantázia földjén ;) (Anyukám szerint Az elveszett ereklyék fosztogatói-hangulata van... Ráhagytam, biztos igaza van :D) [És csakhogy egy apróságot tisztázzunk, nem tudom, ki hogyan ejti Damiant, de én "Démien"-nek. A fordító is így mondta, a Zöld íjászban is így hallottam, nekem is így hangzik jól, de kinek a pap, ugyebár :D] Miért húzom megint az időt? Fogalmam sincs... Íme, a várva várt (várva várt?) rész! Alzira finoman landolt a falu mögötti hegy mellett, egész közel a Nagy Teremhez. Bár én rendkívül aggódtam, hogy a korai őrség ki

Sziasztok! Igen, tudom, két és fél hónap telt el az előző bejegyzés óta... De most, hogy a sulinak vége van, ígérem, visszarázódok a régi kerékvágásba... legalábbis, megpróbálok... Emellett szeretnék köszönetet is mondani. Ugyanis elértem a 2659 megtekintőt! Majdnem leborultam a székről, amikor megláttam. Hatalmas hálával tartozok nektek, srácok, komolyan! Főleg az én Béta-olvasómak, aki nélkül tuti nem lennék itt! (főleg, hogy hetente nyúzott már a "Mikor küldöd az új részt?" kérdéssel :D) Szóval tényleg nagyon köszönöm! Nem húzom az időt, jó olvasást! :) A Nagy Terembe mentünk ebédelni. Semmi kedvem nem volt hazamenni, bár tudtam, hogy Alkony le fogja harapni a fejemet érte. Annyi baj legyen. Halat kértem, Eliza csirkecombot. Kaptunk hozzá krumplit, vizet és cipót – jó olajos cipót. Hátul ültünk le, távol a többi vikingtől. Ez volt a mi kis asztalunk. Elizáé, Joséé, Alkonyé és az enyém. Jelenleg Jo-t nem láttam ott szívesen. Nővérem meg biztosan otthon van, seg