Köszönetnyilvánítás + meglepik :)

Sziasztok! :)

Elérkeztünk ehhez a naphoz is. Az évad lezárult, s ezzel együtt életem egyik nagy fejezetének utolsó mondatának végére is pontot tettem. Egyik szemem sír, a másik nevet. Tényleg eljutottam idáig? Pont én, aki általában fel szokta adni nem sokkal a vége előtt? Az én formám ilyen, de remélem, hogy ez most változik.

Amikor ezt a cikket írom (2016. 11. 03. 13:11), az összes oldalmegtekintés 8927, 11 rendszeres olvasóm van "bejelentve", 41 bejegyzés van a blogon és 289 komment érkezett. És ezért mérhetetlenül hálás vagyok! El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire!

Sokat változtam az elmúlt másfél évben. Ez köszönhető részben azoknak, akiket időközben megismertem.

Kledirn, Trixi, Flake, Skira, nektek hatalmas hálával tartozom! Nem csak a kommentesők miatt! Bennetek olyan barátokra leltem, akiket illik megbecsülni, mert kevés van belőlük a világon! Ha ti nem nógatnátok azzal, hogy ne sorozatozzak, hanem írjam az új részeket, akkor a blog nem tartana itt. Veletek beszélgetni kész csoda! Örülök, hogy a barátaimnak mondhatlak titeket! Remélem, hogy még sok-sok évig fogunk beszélgetni, mert valakinek meg kell hallgatnia és segítenie kell sírokat ásni, különben megőrülök! :)

Köszönettel tartozom Anyukámnak, aki folyamatosan figyeli a blogot, olvassa és véleményezi a részeket, akkor is, ha nem ért hozzá annyira, mint egy fan. Köszönöm, hogy megengedte, hogy elindítsam ezt a blogot. Ha nem tette volna, a történet a gépemen várakozna és max. három fejezet lenne készen.

Köszönöm szépen Horváth Dorinának, egykori osztálytársnőmnek és padtársamnak, aki addig nem volt hajlandó leszállni rólam, amíg meg nem osztottam a történetem Veletek, és hősiesen végighallgatta a kezdeti sikítozásaimat, mikor észrevettem, hogy 78 oldalmegtekintőm van.

Hatalmas köszönettel tartozom (meg egy csokival, hajtsd be rajtam!) az én Béta olvasómnak, aki végig velem volt, átolvasta a részeket helyesírási- és stilisztikai hibák után kutatva, majd a végén teljesen őszintén véleményezte őket, és azt is a szemembe mondta, ha valami nem volt ínyére. Ízlések és pofonok, de maradjunk annyiban: Hajnal és Damian nem véletlenül vesztek össze ;)

Legnagyobb hála mégis azoknak jár, akik olvassák a blogot, és bár nem kommentelnek, a számok jelzik, hogy itt jártak. És nekem elég a tudat, hogy vagytok, hogy olvastok és tetszik (remélem).

A történet rengeteg változáson ment át. Ha valaki egy éve azt mondja nekem, hogy majdnem 9000 megtekintéssel zárom le az első évadot, méghozzá ÍGY, ahogy olvashattátok, képen röhögtem volna, a nyakába aggattam volna egy táblácskát "BOLOND" felirattal és kihajítottam volna a hetedikről azzal a felkiáltással: "És repülni tudsz-e?"

Most, hogy az érzelmes sorok végére értünk és szívből gratulálok mindenkinek, aki végigolvasta, térjünk rá a meglepetésekre! :)

Először is, egy kedves kis teszttel érkeztem, amit ITT tekinthettek meg :)

Másodszor pedig egy kis játékkal jöttem. Bizonyára sokan ismerik a "kérdezz-felelek" nevű játékot. Sok blogon láttam és hát... én is kedvet kaptam hozzá. A lényege az, hogy tegyetek fel bármilyen kérdést nekem, vagy épp a szereplőknek és "mi" válaszolunk rá! A kérdések jöhetnek kommentbe, Hangouts-on, Facebook-on, vagy e-mailben! :) Egy kérésem lenne: írjátok mellé, hogy név szerint említhetlek-e benneteket, és ha igen, milyen formában! :) A kérdéseket mához egy hétig (vagyis 11. 10-ig) lehet beküldeni! :)

Szeretnék mindenkit megnyugtatni: Hajnalpír kalandjainak ezzel nincs vége. Az izgalom még csak most jön! (legalábbis szerintem...) De előtte egy két-három hetes szünet következik, hogy összeszedhessem a gondolataimat. Remélem megértitek! :)

Még egyszer NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! Csodásak vagytok!

A viszontolvasásra!

Bársony Enikő