Ha a blogomat papíron vezetném - blogger játék ;)
Sziasztok, sárkányimádók!
Azt hiszem, most pár mondat erejéig eltérek az ÍNAS-tól, a vikingektől, a sárkányoktól, és a kitalált lényeimtől, hogy ezt megosszam veletek!
Úgy hiszem, eddig még egyikőtök sem gondolt bele (tisztelet a kivételnek!), hogy milyen lenne az életünk internet nélkül. Hadd osszak meg veletek egy történetet, ami éppen ma történt a faluban, ahol lakom.
Reggel konkrétan azzal a gondolattal keltem fel: "Na, új nap, uncsi bejegyzések Facebook-on, most se írt rám senki, ahogy soha. Ja, a macskát is meg kell etetnem... meg kiengedni se ártana...". Nyúltam a telómért, hátha tévedek és valaki rám írt hajnalok hajnalán (értsétek: kilenc óra tájt), de semmi értesítés azon kívül, hogy: "Karbantartó töltés kész! Kérlek, húzd ki a töltőt!", "Candy Crush Soda életeid feltöltve!", "Candy Crush Saga életeid feltöltve!" (Igen, Candy-mániás vagyok, bevallom!).
DE!
Amint fel akartam lépni a Chrome-ra, hogy bepillantsak a Blogger fiókomba, hogy nézték-e már meg ma a blogom kíváncsiságból, furcsa módon nem jött be. Persze semmit sem értettem belőle, hogy mégis mi baja van a telefonomnak, vagy a Wi-Fi szórakozik velem már megint... és azzal felnéztem a teló jobb felső sarkába, ahol a Wi-Fi bigyó mellett kint volt egy felkiáltójel. Ez annyit jelent, hogy nem tudom használni. Hetvenszer kapcsoltam ki és be a netet a telómon, hússzor jelentkeztem be újra, kétszer húztam ki és dugtam vissza 5 perc múlva a rútert, de semmi. Meghalt. Kész!
Forrongva az idegességtől végeztem el a kis dolgaimat (kezdve azzal, hogy félkómás fejjel, pizsamába kiengedtem és megetettem a macskámat, plusz a szomszédét is, mert az is ide jár). Felhívtam anyut, hogy gáz van, mert ugye dolgozott (ő ajánlotta a rúter kihúzását). De semmi. Kész! Végem van!
Miután KÉT teljes órát töltöttem reményvesztetten, Wi-Fi-től megfosztva, a laptopom fölé görnyedve, a macskámmal az ölembe, aki közben pofátlanul belepötyögött az új részbe (kocka cica, mint a gazdija ;)) és dolgozva a folytatáson (mert hát a Word-höz nem kell net!!!! ;D), miközben mégis azon agyaltam, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen, vagy mások is velem együtt szenvednek, KÉT teljes óra múlva megérkezett a mamám, aki eddig dolgozott, és közölte velem, hogy az egész faluban nincs internet! (Fúúú, ez aztán hosszú mondatra sikerült XD) Őszintén, megnyugodtam (és ezt nem csak azért mondom (írom), mert aközben megettem a Tejszeletemet!).
Aztán persze visszajött a net, azonnal feljöttem Blogger-re, ahol a következőt írta ki:
Oldalmegjelenítések száma ma: 0
Oldalmegjelenítések száma tegnap: 9
Stb.
Stb.
Telt-múlt az idő, jártam Facebook-on, megnéztem a blogokat, amiket olvasok HÁTHA valaki rakott fel részt, de ebben is csalódnom kellett, mert a 7 blogból 1-gyen volt fent folytatás (ugye, Ramóna? :) ;)), voltak itt az unokatesóim, megtudtam, hogy a szomszéd faluban sem volt net, aminek még jobban örültem, anyu meghívott fagyizni, amiből sütizés lett, és hirtelen este lett.
Nos, hallottam olyanról is (a mamám ismert ember a faluban: fodrász), hogy valaki azért panaszkodott, mert nem tudott fizetni a boltba/dohányboltba, nem tudott pénzt levenni, mert a pénztárgép, meg ezek mind az internethez voltak kapcsolva. Volt olyan esetünk is, hogy anyukám nem tudott kártyával fizetni a boltba, mert valaki épp telefonált és egy sávon vannak, vagy mi a nyavalya.
Ebből azt akartam leszűrni:
Mi lenne velünk internet nélkül?!
Mivelhogy már minden ahhoz kapcsolódik. Ha most belegondolunk abba, hogy mi, Bloggerek mihez kezdenénk a net, a telefon/laptop/tablet/számítógép nélkül, hogy hogyan osztanánk meg történeteinket másokkal, hogy mi lenne velünk a DreamWorks animációi nélkül (mert az se lenne!), én bele sem merek gondolni, mi lenne velem...
Még az én gyerekkoromban is (amikor fiatalabb voltam... ennél is fiatalabb...), ha felkapcsolt az utcai lámpa, vagy esetemben, ha megszólalt a harang, az jelezte azt, hogy "Nyomás haza, idő van!"; és nem a telefonomat néztem, hogy hány óra van, hanem a karórámat (bár azt sem hordtam, inkább én voltam a kérdező); amikor az első telefonom olyan gombos volt, amihez már alig értek; vagy épp nem a szobámban kockultam, hanem a haverjaimmal bandáztunk az utcán és alig lehetett hazarángatni; amikor még tudtam görkorizni, mert már elfejeltettem és szerintem nincs is olyan görkorcsolyám, ami jó a lábamra; amikor ha Iwiw-ed volt, az nagy szó... Bele sem merek gondolni, hogy ez mind alig öt éve volt...
Most meg... itt ülök a szobámba, a négy fal között, és ezt a bejegyzést pötyögöm a laptopomon, mert megláttam ezt a játékot és úgy éreztem, muszáj kipróbálnom...
De most komolyan, gondoljatok bele (főleg ti, Bloggerek!), hogy mi lenne velünk mindezek nélkül:
Csak sok-sok lapod lenne, sok tollad, ceruzád, minimum 6 faragód (mert az is kell), esetleg radír és CSAK a lapra írhatnál mindent. Lehet az a lap bármilyen, famentes, félfamentes, írólap, rajzlap, irodalom-, nyelvtan- vagy matekfüzetből kitépett csíkos, vagy négyzetrácsos lap (nem írom, hogy kockás, mert ha a matektanárnőm olvassa, akkor biztos beszól érte ;)) Ha tollal írod, nem javíthatsz. Nincs visszavonás, törlés. Ha esetleg van speckó hibajavítod, használhatod, de valld be, az nem olyan szép! Ha ceruzával írsz, és rányomod, és véletlen elrontod, akkor radírozhatsz, csakhogy a nyoma ott marad alatta, és az sem szép ("igaz történet alapján" :D).
Kész lettél vele.
Kimész valahova az utcára. Ott lenne egy hatalmas hirdetőtábla-féleség, ahová a kész munkádat kirajzszögelheted (van egyáltalán ilyen szó?!?!) és azt láthatná az egész világ... ott lenne mindenki története, aki szeret írni (Leila Szabó, Ramóna, Dorina Horváth, Viktória Tóth, UselessReptile, Orsolya Vince, és még sokan mások! (direkt a Blogger-neveket írtam ;D)). Az a hirdetőtábla-szerűség lenne a Blogger.com! Olvashatja bárki, nemes emberek, gyári munkások, a férfi, akinek kettese lett az ötöslottón, és a lány, akinek hármasa lett a fizikadogája! Bárki!
Nem tudom, hogy, de képzeljétek el... Én akárhányszor erre gondolok, az jut eszembe, mennyire fájna tőle a kezem...
Nos, én ezt a játékot a alábbi linken láttam (nézzetek be, megéri! :)):
kreativtortenetek.blogspot.hu
Ha szeretnétek ti is kipróbálni, vagy több infót megtudni a játékról, akkor ezt is nyissátok meg ;) :
http://pinkdust.cafeblog.hu/2015/08/11/ha-a-blogomat-papiron-vezetnem-blogger-jatek/
További szép estét... vagyis, inkább jó éjszakát! ;D
Kedves tőled, hogy beleírtad a nevem, és a blogom, de nem kellett volna!! Tényleg! Nem volt rá szükség!! :D :) ;D
VálaszTörlésUi.: Nagyon jól játszottál! ;) Szépen leírtad a lényeget. :)
TörlésDe igenis szükséges volt, mert nagyon jól írsz!!!! A te blogod is a kedvenceim közt van!!! :) :D ;D
TörlésÉs köszi, te is jól játszottál! :) ;)
Mi lenne velünk ha nem lenne NET.....???
VálaszTörlés-lehet lenne időd közben elmosogatni...
-lehet megismerkedhetnél a porszívóval is..nem bánt....hidd el!!
-lehet ,hogy segíthetnél közben főzni is...nem csak virslit!!
-lehet hogy sokkal többet beszélgetnénk,mert így előfordul ,hogy cheten írsz hogy vigyek már be egy kis kaját a szobába....
De hát van NET...van egy megértő anyukád aki ha néha morog is de elnézi neked a "baklövéseidet" és a "kockaságodat" mert egész jó kis blogjegyzeteket írsz ...na és persze IMÁD!!!
Ja és persze anyuka is "kocka" kicsit....mi mást várjon a gyerektől.....:)
Szeretlek... :)
Egy szavad nem lehet, szoktam mosogatni.
TörlésIsmerem a porszívót is... Csak nem szívlelem.
Nekem a virsli bőven elég... de a beígért fánk sem esne rosszul.
És nem írni szoktam, általában kiszólok.
Tudom, hogy van megértő anyukám, aki ezeket elnézi nekem, és, hogy IMÁD!
És igen, te is kocka vagy ;)
Szeretlek! :)