23. A párbaj
~Hajnalpír~ Nolan a falu széléhez vezetett. Jó, ez azért egy kicsit erős kifejezés. Inkább csak végig mellettem lépdelt és szemmel tartott. Nem jött kellemetlenül közel, tartott egy bizonyos távolságot, de biztosra vettem, hogy ha futni akartam volna, elérte volna a karomat. Akármennyire is nem akarta, hogy észrevegyem, lopva rám-rám pillantott, hogy figyelje a mozdulataimat, mikor akarok esetleg meglépni. Persze ha el akartam volna tűnni, megtettem volna, de a kíváncsiság nem hagyott mellőle moccanni. Érdekelt ez a párbaj-dolog. És tudtam, hogy oda valószínűleg tényleg csak vele jutok be. Nolan nem beszélt sokat. Sőt, egész úton csendben volt. Nem mintha kérdeztem volna tőle bármit is. Nem tűnt szószátyár srácnak, ezért inkább nem is kényszerítettem rá, hogy beszéljen. Viszont jó hallgatóságnak látszott. Akárhányszor elmentünk valaki mellett, azt végigmérte, és ha az illető esetleg beszélt valakivel, Nolan láthatóan fülelt. Bár illetlenségnek tartottam, nem szóltam neki érte. E